Falrahányt Borsó

Reményik Sándor:     

KEGYELEM

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

II János Pál: Egyéjszakás kalandjaim
Enrique Iglesias: Az élő koncert szépségei
Bruce Willis: Amikor nem én mentettem meg a világot
Az amerikai kultúra
Fidel Castro: Emberi jogok
Sylvester Stallone tippjei drámai színészeknek
Szaddam Husszein: Béke
A Zámbó család és a szépségipar
Robinson Crusoe: A gruppenszexről
Jumurdzsák: A térlátás örömei
Rómeó és Júlia: A sikeres párkapcsolat titkai
Zsidó üzleti barátságok
Biztonságos vezetés Olaszországban
Teljesített választási ígéretek i.e. 487-től napjainkig
Etióp világuralmi tervek
Eszkimó fürdőruhamodellek
A német humor 1000 éve
Győzike: Teljes magyar szókincsem
Chuck Norris: Akitől rettegek
Puskázási technikák tornaórán
A nudista strand legjobb zsebtolvajai
Csináld magad! - koporsók a családnak
Osztálytáncok szalagavatóra sorozat: A pogó
Gyóntatószékek kihangosításának tapasztalatai
Tóth Vera fotósorozatok a Playboyban
Kiszel Tünde - Szemöldökszedési trükkök
Titanic 2 : A Visszaút
Csináld magad! sorozat 2.része - Egyszerűbb agyműtétek
Fekete László: Én is vega vagyok
Hogyan neveljünk óriásbonszájt?
Közkedvelt farsangi jelmezek 1. rész: A nudista
Büszke szülők sorozat: Pornószínésznők anyukái mesélnek
A ghánai szoláriumszerelők jegyzéke
Izlandi Idegenforgalmi Hivatal: A szomszédos országok
David Seaman: Emlékezetes nagy védéseim
Mohammed Atta: Landolás utasszállító géppel
Zámbó Jimmy: Kaland a kiskakassal

Ivan Szemjonov: A Kurszk matróza voltam
Medgyessy Péter: Karizma
Dr.Isak Grünbauer: A fityma szerepe a szexuális örömszerzésben
Knézy Jenő: Magyar köszöntés-tár
Tunyogi Orsi: Nézz a szemembe
Zoltán Erika: Képeskönyv retusálatlan Playboy fotóimból
Michael Jackson: Miért jó feketének lenni
Pintér Sándor: Hogyan számoltam le a magyar maffiával
Csurka István: Visszacsatolt területeim utcaszótára
Sas József: Ez tényleg humoros!
Bp. V. ker. Önkormányzat: Térkép az ingyenes parkolási zónákról
Anettka: Hogy lehet egy nő egyszerre szép és okos?
Müller Péter Sziámi: Értelmes fejformáim
A Knézy Jenő-fan club telefonkönyve
Ózd világörökség listája
Gangxta Zolee: Iskolaéveim
Dobó Kata: Önzetlen, őszinte szerelem
A magyar optimizmus ezer éve...
Knézy Jenő: Hogyan közvetítsünk elfogulatlanul?
Habsburg György: Répa, retek, mogyoró
George Bush: Országok, amiket felismerek a térképen
Demszky Gábor: Harcom egy tiszta és élhető városért
Ábel Anita: Az Értelem
Zalatnay Cini: Látom a köldököm
Lagzi Lajcsi: Hogyan lettem anorexiás
Woody Allen: Trend a szemüvegiparban
Darth Vader: Strepsils

A béka ráugrott a hercegnő térdére, és azt mondta:

- Oh csodálatos hölgy, valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak, ha megcsókolnál ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék, és akkor drágám összeházasodhatnánk, beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt, ahol főzhetnél, moshatnál ránk, nevelhetnéd a gyerekeinket és emiatt örökké hálás és boldog lehetnél.

Aznap este, miközben a gyönyörű hercegnő könnyű vacsoraként fehérborban és enyhe hagymamártásban megfuttatott fennséges békacombot szopogatott,magában elmosolyodva így szólt:

- Én kurvára nem így gondolom!

Vajon ki írta az alábbi sorokat?

"Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom."

Országból elköltöző szándékomat, immáron majd minden ismerősöm tudja. A hozzá állás többféle.

Van aki sok sikert kíván, és nem félt, mert hogy ügyes lány vagyok. 

Van aki azt mondja, jobb lesz ott nekem, ebben biztos. 

Van aki irígyel a bátorságomért.

Van aki a fejét csóválja, mégiscsak Magyar volnék...

Van aki szerint pont nem az ilyeneknek kéne elmenni innen mint én.

Mindenki véleményét meghallgatom, és tiszteletben is tartom.

Egy mondatért, viszont mostanra verekedni lenne kedvem.

OTT SE KOLBÁSZBÓL VAN A KERÍTÉS!

Nem! Tényleg nem.

DE! Wazze mindenki aki kifossa ezt a mondatot száján, gondolkodás nélkül!

Bármiből van is, a miénknél csak jobb lehet, mert arról még egy fáma sem szólt, hogy kanadai tömeges bevándorlók miatt, vízumkényszert vezettek be Magyarországon a kanadai népnek, vagy a német elszegényedett középosztály, ide akarna vándorolni hazájából országot építeni, esetleg menekülő osztrákokat fogtak  a zöld határon, és négy spanyol embercsempészt tartóztattak le közben, akik meg francia menekülteket spájzoltak a garázsukban.  

He... 

József Attila

 

Kertész leszek

 

Kertész leszek, fát nevelek,
kelõ nappal én is kelek,
nem törõdök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

 

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

 

Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

 

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton -
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.

"Szabó Péter: Olvasói levél
stoffán, cs, 2007-11-22 12:28

Tegnap öten voltak nálunk. Értelmes emberek, tisztességes családok tagjai, vállalkozók. Volt bennük három közös dolog - az egyik, hogy iszonyúan kezdik rosszul érezni magukat ebben a beteg társadalomban, a másik, hogy erőik és lehetőségeik végére értek, a harmadik, hogy mindegyik ellen valamilyen APEH vizsgálat folyt.

Ezeknek az embereknek némelyike már cukorbeteg, némelyike túl van az első infarktuson, néhánynak romokban a házassága, és van amelyik negatívba fordult, ami pedig az üzleti élet szereplőjének a véget jelenti. Ezek az emberek annakidején, ötleteiket és szaktudásukat felhasználva vállalkozásokba fogtak, egyre többet és többet dolgoztak, egyre többet és többet kellett befizetniük a parazitáknak, egyre többször kényszerültek elvi felfogásukkal ellentétben kiskapukat keresni, hogy elfogyó életüknek maradjon némi anyagi haszna is.

Ezek az emberek még nem látják a dolgok összefüggéseit, csak felháborodnak azon, ha kislányukat nyolcvan kilós, üldözött cigánygyerek húzza végig az iskola folyósólyán a hajánál fogva, döbbenten állnak az SZDSZ által "magyarosított" összekuszált tananyag felett, befizetik a csekkjeiket, és mire hazaérnek, már újabbak virítanak a postaládájukban.

Ezek az emberek évről-évre a rovarirtóval lefújt légy kezdeti őrjöngésének haláltáncában halkulnak el és válnak emberi roncsokká, hogy aztán kifosztva, verejtéküket és vérüket adva a beteg társadalomért, elinduljanak vissza, ahonnan jöttek, a teremtés előtti sötétségbe. Adójukból buzifesztiválokat rendeznek, drogos őrjöngők után tízmilliókért szedik össze a száz tonna szemetet, és purdégyártást jutalmaznak. Az adójukból tolvaj politikusokat tesznek mesebeli vagyonok uraivá, háromszázhatvan semmirekellőnek biztosítják a jólétet, fizetik az őket tönkretevő kormány nyugdíjas szavazóinak nyugdíját, tartanak el másfél millió, vadállatként élő és szaporodó cigányt, és sorolhatnánk a kifosztás után elherdált pénzek útját a végtelenségig.

És ezek az emberek, a társadalom egyre erőtlenebb finanszírozói, idézésekre járnak az adójukból létrehozott adóhivatalba, ahol korpás fejű aktakukacok keresnek hibát az életükben, gyűrögetik papírjaikat és igazolásaikat, kérdéseket tesznek fel mint vallatóbírák, és politikai megrendelésre vagyonukra törnek. Az adószedők gyűlölt ókori figuráinak kései utódai kiemelt fizetést kapnak áldozataik véréből, és ellenőrizhetik, hogy a napi húsz óra munka után mennyi befizetés történt.

Nem vállalnak garanciákat, nem kérnek a cukorbajból és a szívinfarktusból, nem ülnek éjjel ébren az ágyuk szélén karikás szemekkel, ők csak követelik a bevételt. És a megroppantott, eladósodott, beteggé tett adóalany este láthatja a parlamentből kihajtó csillogó luxusautókat, benne a Világkormánynak dolgozó Júdásokkal, és láthatja az üresen csillogó show műsorokat, hírt kap az épülő óriásvillák számára letarolt erdőkről, Győzikét nézhet, és hallhatja a mindenütt felbukkanó egyfajú szózsonglőrök magyarázatát, hogy miért is jó a szar. Elgondolkodhat azon is, miért nem látott az APEH épületében egyetlen cigányt sem a másfél millióból, sőt még a választ is megfogalmazhatja: ja, azok nem dolgoznak, azon nincs mit ellenőrizni!

Ők csak élnek abból, amit mások megtermelnek... Az nem büntetendő. Büntetni azt kell, aki termel. A társadalom fenntartó rétegét. Elalvás előtt újra felsejlett bennem a beteg világ képe, ahol az emberiség egy százaléka birtokolja az összes vagyontömeg nyolcvan százalékát. A világé, ahol a becsapottak baleset után maguk varrják össze sebeiket, ahol a tényleges munkaérték nyolc százaléka a fizetés, ahol a tőkét csak vásárolni lehet dupla áron, ahol Meleg Büszkeség Napja létezhet, ahol hiénák csapnak le a holtak zsebére, ahol missziónak nevezik a bombázást és gyilkolást, és terroristának a hős hazafiakat. A világé, ahol több ezer éves nemzetfenntartó hagyományok helyett a fiatalság bűvöletben fordul a gitárját tépkedő, lecsurgó szemfestékkel dekorált "bőrseggű popsztár" felé, ahol gyermekeinket kábítószerrel igyekeznek prédává silányítani, ahol a nehézbombázók viszik a békét és a szabadságot, ahol elveszett az emberi gondolat, a védekező ösztön és az önálló vélemény.

Aludjat ok jól, jó éjszakát, drága barátaim!"

Lehet, mondom lehet, a hiba az én készülékemben van, de én nem értem mitől lesz attól csillag kezdeméyn valakiből, ha leutánoz valakit.

Nem vagyok igazi zene értő, de F. Mercuri magyar hangját, azonnali hatállyal, egy életre letiltanám az összes létező színpadról. 

Számomra megrázó volt és borzalmas!!!!!!

Én azt hittem,- e szerint rosszul - hogy a tehetség ami valakiben lakozik, párosul egy stílussal, aminek már lehet önálló dalszöveget és zenét írni, és attól lesz az a NÉV, ami szép ívben halad az égig, és csillag lesz belőle, s ragyog ott míg ki nem hűl, nyugovóra nem tér, vagy el nem k*rja....

E szerint tévedtem. Most kopiznak egy csillagot, aztán aláírják a saját nevüket... 

A királyfi vágtat (fakó) lován, egyszercsak meglát egy szépséges királykisasszonyt, ahogy egy vár erkélyén áll.

Rögtön feltámad benne az érzelem, s felmegy hozzá.
- Szépséges királylány, egyetlen vágyam van csak: légy az enyém!
- Jaj, jaj királyfi, tudod az én uram a hétfejű sárkány, ha itt talál, porrá zúz téged!
- Semmi baj, királylány. Odaállítottam a lovamat az ablak alá, ha jön a sárkány,csak kiugrom az ablakon, és elvágtatok.

Mennek a dolgok, ahogy kell, egyszercsak csöngetnek.
A királyfi azonnal kiveti magát az ablakon.
Királylány:
- Ki az?
- Jó napot kívánok, a ló vagyok, csak szólni jöttem, hogy eleredt az eső, és beálltam az eresz alá.